A papagájjelenet (kék norvég)
MONTY PYTHON CSOPORT
A most következõ sketch egy úgynevezett kisállat-kereskedésben játszódik. Olvassátok el a Papagájjelenetet szeretettel!
– Jó napot kívánok! Reklamálni szeretnék... Elnézést, Miss!
– Hogyhogy Miss? Nem látja, hogy férfi vagyok?
– Bocsánat, meg vagyok fázva... Reklamálni szeretnék!
– Sajnálom, kezdõdik az ebédidõ.
– Ne törõjön azzal, barátom. Ezzel a papagájjal kapcsolatban kívánnék panaszt tenni, nem egészen fél órája vásároltam ebben a boltban.
– Igen. A kék norvég. Mi a baj vele?
– Megmondom én, barátom, hogy mi a baj vele. Döglött! Az a baj vele!
– Nem! Csak pihen! Nézze!
(Galla Miklós fordítása)
Kurucinfóra fordítva:
A papagájjelenetben, ha már egy madárról van szó, mondhatni, hogy stílszerűen a mediterrán üzleti kultúrán szocializálódott karvalytőkések eszköztárából látunk ízelítőt.
– Igen. A kék norvég. Mi a baj vele?
– Megmondom én, barátom, hogy mi a baj vele. Döglött! Az a baj vele!
– Nem! Csak pihen! Nézze!
– Higgye el, meg tudom különböztetni a döglött papagájt az élõtõl, és most éppen egy döglöttet nézek.
– Nem! Nem döglött, csak pihen! Csudaszép papagáj, igaz? Gyönyörû a tolla.
– A tollnak ehhez semmi köze. Nem él!
Arcpirító, gátlástalan hazudozás. Telibe, a becsapott, jámbor-keresztény vevő pofájába. Zsiráfmentalitás a javából! És itt még koránt sincs vége:
– Visszavágyik a fjordokhoz? Hát miféle beszéd ez? Mondja, vajon miért esett rögtön hanyatt, amikor hazavittem?
– A kék norvég szeret a hátán feküdni. Gyönyörű a tolla.
– Vettem magamnak a bátorságot, hogy megvizsgáljam ezt a madarat, és kiderült, hogy csak azért ült rajta a hintán, mert maga odaszögezte.
– Hát persze, hogy odaszögeztem! Ha nem szögezem oda, szétfeszíti a rácsot, és huss.
– Hát ebből elegem van. Értse meg! Ez a papagáj akkor sem mozdulna, ha maga négymillió voltot vezetne bele. Értse meg, hogy elpusztult!
– Nem, csak honvágya van.
A pofám leszakad! Ha mi, itt a Kuruc Infónál ennyire fittyet hánynánk a tényekre, senki sem olvasna minket! De tovább is van:
– Nincs honvágya! Elhunyt! Megszűnt létezni! Kimúlt, és megtért a teremtőhöz! Ez egy néhai papagáj! Állati tetem! Az élettől megfosztva békében pihen! Alulról szagolja az ibolyát! Földobta a talpát! Beadta a kulcsot! A fűbe harapott! Ez egy expapagáj!
– Akkor kicserélem.
Aha, amikor már reménytelenül kudarcba fulladt a zsiráf, pardon kisállatkereskedő ocsmány hazudozása, cserét ajánl. Lássuk csak, Soros György legjobb tanítványának vajon mi a cserealapja?
– Sajnos, nincs több papagájunk.
– Áhá! Értem én!
– Van egy csigám.
– Tud beszélni?
– Igen.
– Tényleg?
– Nem.
Vagyis egy beszélő papagájt egy bevallottan (azért egyszer még bepróbálkozott a ganefja!) néma csigára cserélne ki a tisztességes kereskedők mintapéldánya. A fogyasztóvédelem magasiskolája. De itt még nincs vége! Hohó, lássuk csak, valójában miről is van szó!
– Nem akar velem eljönni szobára?
– Azt hittem, már sosem kérdezed meg.
Aha, szóval erre megy ki a játék! A libsi-bibsi-buzoid felcsalja a vevőt a bolt fölötti kéjbarlangba, hogy a hátsójában fajtalankodjon! Ne feledjük, a jelenetet az ezerkilencszázhatvanas években írták. Azóta ezek már a nyílt utcán, büszkén és tömegesen felvonulva nyalják-falják egymást. Lassan kötelező lesz! Akkor még csak egy kisállatkereskedés fölötti piszkos kis szobában, ma meg már az egész világon!
(Galla Miklós fordítása)
Na, erről jobb, ha nem is mondok semmit!
Egy felvonuló "kisállatkereskedő" a jobbik fajtából, akkor milyenek a nem jófejek?
